Nyomon követhetőség megvalósításának lépései
A vonalkódok története az ötvenes években kezdődött. Géppel gyorsan leolvasható azonosítókat először vasúti kocsikon, majd az amerikai posta járművein próbálták ki. A vonalkód, mint termékazonosító címke először 1966-ban jelent meg, de tömeges elterjedésére csak 1973. április 1. után került sok, amikor az amerikai kereskedelmi szektor megvalósította az UPC-t (Universal Product Code). A "világpremierre" 1974 júniusában, egy Ohio állambéli Marsh szupermarketben került sor, ahol is élesben egy csomag rágógumi oldaláról olvasták le először az UPC-kódot. A technológia tömeges elterjedésének még jó ideig gátat szabott a vonalkód-leolvasós pénztárgépek magas ára, és erre a világ gazdagabbik felén is csak a nyolcvanas években került sor.
Az UPC, illetve az azt kiegészítő EAN-kódok azok a két részre osztott, 12 számjegyet hordozó jelölések, amelyeket a boltokban, a termékek csomagolásán láthatunk. A hetvenes-nyolcvanas években egy sor más variáns is született, amelyekben már szöveget is képesek voltak tárolni, de jellemzően a beléjük kódolt információ maga szintén valamilyen kód, amelynek megfejtéséhez szükséges az adott kereskedelmi egység adatbázisához való hozzáférés.
A lineáris vagy egy vonal mentén leolvasható kódokból egész sor iparág készített magának saját variánst, így a postaszolgálatok, a könyvtárak, a könyvkiadók vagy például a gyógyszeripar mind-mind saját kódtípussal azonosítja az azonosítandó termékeket.
A vonalkód nem más, mint vonalakból és közökből álló egyszerű jelkép, amely a termék automatikus azonosítását segíti. A vonalak és a közök azonban ? meghatározott szabályok alapján ? egy számsorból képződnek, így a vonalkódot egy számsor fizikai megjelenítőjeként is definiálhatjuk. Ez a számsor, amelyet értékesítésre szánt áruknál Globális kereskedelmi áruazonosító számnak nevezünk (angol betűszava: GTIN), egy ?kulcs? a termékről megadott információkhoz. Ezeket az információkat a terméket azonosítószámmal és vonalkóddal ellátó cég (általában a gyártó vagy forgalmazó) adja meg a termék pontos azonosíthatósága érdekében. A megadott információkat a kereskedelmi láncok és boltjaik számítógépes adatbázisokban tárolják.
Amikor a pénztáraknál a vonalkódot beépített vagy kézi lézer leolvasóval (szkennerrel) leolvassák, akkor a vonalkóddal feltüntetett számsor az adatbázisból rögtön megadja a számsorhoz rendelt termék valamennyi paraméterét. Ehhez hasonlatos módon azonosítják ? csak jóval nagyobb volumenben ? a logisztikai raktárak is az oda beérkező, vagy onnan kiszállított tételeket, pl. raklapokat.
- 1. lépés: Gondoljuk végig az azonosító kód tartalmát (kód jelentése)
- 2. lépés: Határozzuk meg az azonosító számokat és betűket (karakterek száma)
- 3. lépés: Válasszuk ki a kód elkészítésének módját (pl.: lézersugaras jelölés)
- 4. lépés: Válasszunk az azonosító kód jelképek közül (pl.: vonalkód vagy datamátrix)
- 5. lépés: Határozzuk meg a kód méretét és formáját
- 6. lépés: Határozzuk meg a vonalak (1D kódnál) vagy cellák (2D kódnál) és közök színét (pl.: alapkód vagy inverz kód)
- 7. lépés: Határozzuk meg az 'elsődleges' leolvasási környezetet (pl.: rögtön a termék jelölése után)
- 8. lépés: Határozzuk meg az azonosító kód elhelyezését
- 9. lépés: Határozzuk meg a termék gyártásához szükséges azonosító kód leolvasási pontokat
- 10. lépés: Ellenőrizzük a termék nyomon követhetőség működését (pl.: olvasó készülékek működése, száma, stb.)
Mielőtt Ön azonosító kódot alkalmazna, azonosító számot kell létrehoznia, amelyet majd a termékazonosító kód fog megjeleníteni, amely leggyakrabban 1D (vonalkód) vagy 2D (datamátrix) kód. Ha Ön termék nyomon követhetőséget szeretne megvalósítani, érdemes végiggondolni, hogy termékazonosítás esetén hányféle terméket kíván majd azonosító kóddal ellátni.
Az 1. ábrán látható egy datamátrix kód és egy ugyanannyi karakterből álló vonalkód. A vonalkód esetében a méretaránya miatt nagyobb a lehetősége annak, hogy címkenyomtatáskor rossz minőségű ábrát kapunk, nem beszélve arról, hogy olyan felületet is kell találni, ahová ezt a vonalkódot felvihetjük. A kisméretű datamátrix adatrögzítési forma előnye, hogy hibajavító kódot is tartalmaz, amely lehetőséget adhat a sérült datamátrix kód dekódolására is. A mai, miniatürizált termékeknél célszerű kisméretű adatrögzítési formát választani.
|
|
Minden olyan termék, amely valamiben eltérő (forma, alapanyag, működés, stb.) a gyártó, a kereskedő vagy a vásárló számára, egy másik terméket jelent. Ha a gyártó vagy a kereskedő saját leltárában vagy raktárában külön kívánja nyilvántartani az egyes termékeket, akkor azokat külön-külön kell tudni azonosítani is. Hasonlóan meg kell tudni különböztetni egymástól a termékeket, még ha azonos alapanyagokból készültek is, de működésük, vagy csomagolási egységük eltérő( pl.: 1 db, vagy 5 db van egy csomagolásban). Ez azt jelenti, hogy az azonosítás érdekében az eltérő termékekhez eltérő azonosító számot kell képezni. Mielőtt a termékazonosító kód elkészítésébe fognánk, el kell döntenie, hogy milyen információkat szeretne a terméken feltüntetni: szemmel olvasható módon, 1D vagy 2D formában, és az állandó vagy változó adatot tartalmazzon-e.
A termékazonosító kódra vonatkozó információkat megjeleníthetjük a termék csomagolásán a hagyományos nyomdaipari úton előállított közvetlen nyomtatással, a termékre ragasztott öntapadós címkére történő nyomtatással, vagy legegyszerűbben a csomagolás anyagagában, közvetlen lézersugaras feliratozással. Ez utóbbinál nincs szükség tintára, hígítóra vagy címkenyomtatóra és öntapadós címkére sem.
A termékazonosító kódok képzéséhez nincs szükség külön szoftverre. A feliratozó berendezések (pl. lézergép) vezérlő szoftvere egyszerűen és gyorsan elkészíti a kívánt 1D vagy 2D termékazonosító kódformát. A kód típusát (1D vagy 2D kód, alap- vagy inverz kód), méretét, és elhelyezését a szoftver segítségével könnyen megadhatja. Az elvárt minőségét a feliratozó berendezés paraméterei (pl.:megmunkálási lézer paraméterek) és a leolvasási környezet határozza meg. Ezek függvényében kell megválasztani a dekódoló kamerát vagy olvasó készüléket.
|
|
A vonalkódot (1D kód) először az USA-ban alkalmazták a 70-es évek végén bolti áruk azonosítására. Magyarországon a 90-es évek elején vezették be, napjainkban már általánosan elterjedtté vált (2. ábra). A vonalkód különböző vastagságú, függőleges vonalakból álló jelzés. Benne legtöbbször csak számjegyeket kódolnak, melyeket gyakran a vonalkód alatt fel is tüntetnek. A vonalkódok készítését és visszafejtését szabvány írja le.
|
|
A datamátrix (Data Matrix Code) 2D kódforma, 2 dimenziós adatrögzítési forma, mivel az információ tárolására két egymásra merőleges irány van kihasználva, szemben a vonalkóddal, ahol csak egy irányban tudunk kódolni. A datamátrix elemi cellákból épül fel, hasonlóan a sakktábla fekete és fehér mezőihez. A datamátrixban a cellák mérete megegyezik, az információt a sötét és világos cellák összessége hordozza. A datamátrixokban akár több ezer karakter is eltárolható, ezek lehetnek számjegyek, betűkarakterek és írásjelek is. A kódolt adatmennyiség növekedésével a datamátrixokban lévő cellák mennyisége is változik. Különféle alakú és méretű 2D formákra mutat példát a 2. ábra. A datamátrix minőségére vonatkozó előírásokat az ISO/IEC 15415 szabvány írja le.
A 2D (datamátrix) kódforma előnye az 1D (vonalkód) kóddal szemben, hogy kétirányú kódolásának köszönhetően sokkal kisebb területen is elfér, továbbá a 2D kód 20%-nak sérülése esetén is visszaolvasható (ECC: hibajavító kódot tartalmaz). Azonban egyes területeken még alkalmazzák a vonalkód vagy a datamátrix alatti szemmel olvasható feliratokat is. Ennek akkor van jelentősége, ha a vonalkód sérül, vagy már kezdetben is rossz minőségű, úgy ez szolgál 'biztonsági másolatként'. A szemmel is olvasható feliratokat leggyakrabban az élelmiszeripari csomagolásokon a vonalkód alatt tűntetik fel.
Fontos tudni, hogy a termékazonosító kód alatti karakterek nem érinthetik a kódot, mert így a kód visszaolvashatatlanná válik. Tisztán olvasható betűtípust kell használni, hogy a számjegyek szemmel is olvashatók legyenek. Ugyanakkor, ha a szabványoknak megfelelő, jó minőségű termékazonosító kód előállítását szeretnénk, csak a szabványok megfelelő ismerete és alkalmazása, valamint kellő nyomon követhetőségi ismeret esetén biztosítható.
Vegyünk egy példát: egy autóelektronikai termékeket gyártó cég, annak egy adott gyártósorán 8 különböző típusú vezérlő egységet gyártanak. Külsőleg a termékek hasonlítanak egymásra, de mégis a gyártásukhoz más-más alapanyagokat alkalmaztak és a működésük is teljesen eltérő. Ezeket, a termékeket termékazonosító kóddal látják el. Az azonosító kód tartalmazza a termék típusát, a gyártás dátumát, a műszakra vagy a gyártósorra vonatkozó azonosítót és a növekvő sorozatszámot. Ezek a gyártási és azonosítási paraméterek mind szükségesek ahhoz, hogy ne keletkezzenek ún. "klón" termékek, azaz ugyan azzal az azonosítóval rendelkező elektronikai termékek. Ha nem jól választják meg a termékazonosító kód karaktereinek számát, akkor könnyen keletkezhetnek "klón" termékek.
A termékazonosító kódnak akkor van jelentősége, ha a terméket beépítik pl.: egy gépjárműbe és az valamilyen oknál fogva meghibásodik. A vizsgálatok során figyelembe veszik a termék gyártására és a beépítésre vonatkozó dokumentációkat. Például: ha a meghibásodott termék vizsgálata során kiderül, hogy az egyik alkatrész megsérült és ez okozta annak rossz működését, akkor pontosan tudni kell a termék gyártására vonatkozó információkat. Ma már szigorú követelmények vannak az elektronikai termékekre, a gyártónak pontosan tudnia kell a termékre vonatkozó gyártási paramétereket. A termék beazonosításával a gyártási körülményeket is vizsgálhatjuk és a meghibásodott alkatrész okát is kideríthetjük. Az autóelektronikai termékek több tesztelésen mennek át, mire csomagolásra majd kiszállításra kerülnek. A termék meghibásodása már a tesztelés során kiderül, így azok már a gyárban vizsgálatra kerülnek.
Visszatérve a "klón" termékekre, melyek legtöbbször figyelmetlenségből keletkeznek. A leggyakoribb, amikor a termékazonosító kód tartalmát nem megfelelően határozták meg. Ez például úgy is történhet, hogy a gyártási dátumnál pl. 1211 (december 11.) csak a hónapra és napra vonatkozó karaktereket kódolják az azonosítóba. Továbbá elég nagy a valószínűsége annak, hogy egy évvel később ugyan ezen a napon (december 11.) gyártanak ugyan abból a típusból. Tehát a termékre vonatkozó típusszám és gyártási dátum azonos lehet. Ezért javasolt a termékazonosító kódban a műszakra és/vagy a gyártósorra vonatkozó azonosító kódolása is. Például, ha a gyártósoron három műszakban gyártanak, az egyes műszakokat "1", "2", illetve "3" számkarakterrel célszerű feltűntetni az azonosító kódban. Előfordulhat, hogy több gyártósoron is készíthetik ugyan azt a terméktípust, ezért a gyártósorokat is számozni kell, és annak a karakterét is célszerű a termékazonosító kódban tárolni. Így csökkenthető annak az esélye, hogy egy év múlva ugyan abban a műszakban, ugyan azon a gyártósoron, ugyan azt a terméktípust fogják gyártani.
Azonban még ez sem jelent teljes biztonságot, még akkor sem, ha növekvő szériaszámot alkalmazunk. Ha túl kevés karaktert hagytunk a szériaszámnak, lehetséges, hogy egy év alatt "körbefordul" és ugyan arra a gyártási napra azok a szériaszámok jutnak, melyeket egy évvel korábban gyártottak. Ha nem is évente, de megvan a lehetősége annak, hogy a jövőben "klón" terméket gyártsanak. Ahhoz, hogy elkerüljük a "klón" gyártásának lehetőségét, javasolt a gyártási év kódolása is, azaz 071211 (2007. december 11.) vagy a teljes gyártási év 20071211, a későbbiekben az első két karakterre még szükség lehet, tartalékként használjuk. A növekvő szériaszámnak legalább 6 számkaraktert kell hagyni, természetesen ez attól is függ, hány terméket gyártanak egy évben ugyan abból a típusból. Minimum 2 karakter kell hagynunk üresen, pl. 00 számkarakterekkel vagy az előbb említett gyártási éve kezdő karakterei, melyek helye később felhasználható, ha szükséges.
Gyártás dátuma:20071211(8 karakter)
Termék típusszáma:354123(6 karakter)
Műszak száma:01(2 karakter)
Gyártósor száma:04(2 karakter)
Növekvő szériaszám:000456(6 karakter)
A termékazonosító kód tartalma: 200712113541230104000456
Ipari lézerberendezéseket használó cégeknél, például Autóelektronika, Autóipari cégek, beszállítók stb. Lézersugaras jelölés, vágás, hegesztés alkalmazások! Cég profiljára szabott prezentációk kérhetők, 1-2 napos intenzív képzéssel. Oktatási anyagok kérhetők magyar, angol és német nyelven!
Vállalatok számára egyedi ajánlat alapján dolgozom, melyhez előzetes egyeztetés szükséges.
